Belvárosi utcák

~Basszus, de hideg van.~ *Sietősen öltötte magára a kabátját.* ~Oda kell mennem az erdőhöz, valami van ott.~ *Egyre szaporázta lépteit, ahogy úgy érezte, követi valaki. Bekanyarodott egy sarkon, majd megpördült, hogy hátranézzen, de senkit nem látott közvetlenül maga mögött, úgyhogy tovább sietett.*

Eric kilépett a kórházból, és látta Sara biciklijét a korláthoz láncolva. ~Furcsa, hogy itt felejtette... Remélem, nem a fejsérülés miatt van, meg kéne keresnem...~ Visszasietett a recepcióra.
-Hívja be ma éjszakára Dr. Kenneth-et, kérem, Ms. Tobia után kell mennem. Nem mondta, hová megy? - A nővér kissé megilletődve elmondja, hogy Sara érdeklődött a lány megtalálásának helye után, és bocsánatot kért, amiért elmondta. Eric halkan szitkozódva az öltözőbe ment a kocsikulcsáért, kiment a parkolóba, és beszáll az öreg Fordba, hogy az erdő szélére menjen Sara után.

*Autó berregését hallotta a távolból.* ~Basszus, biztos Eric jön utánam.~ *Egyre gyorsabban szedte a lábát, hogy mielőbb az erdőhöz érjen. Az autó hangja egyre közeledett hozzá, és azt is tudta, hogy utol fogja őt érni, ha máshol nem, hát az erdőnél, úgyhogy lassított kicsit léptein, majd megállt, hagyván, hogy az autó utolérje őt.*

Eric meglátta, ahogy Sara az út mellett álldogál és őt várja. Lehúzta az ablakot, és kihajolt.
-Hát te meg mit csinálsz? - kérdezte mérgesen. - Nem kéne este már mászkálnod, haza kéne menned. Mit akarsz az erdőnél? Gyere, szállj be, hazaviszlek! - Ezzel kinyitotta az ajtót az anyósülés oldalon.

*Durcásan megállt az ajtó előtt.*
-Csak akkor vagyok hajlandó beszállni, hogyha az erdőhöz viszel. *Karba fonta a kezét, hogy úgy tűnjön, mintha türelmetlen lenne, de igazából rettenetesen fázott. Makacssága azért ennél erősebb volt, ahogy büszkesége is.* -Meg kell ígérned. Ha pedig az ígéretedet megszeged, Eric Soars, soha többet nem engedlek be a cukrászdámba, pláne nem kapsz ingyen islert. Bár, a nadrágszíjadat elnézve lehet, amúgy sem kéne.

Eric elengedte a füle mellett a gyenge sértést, és ellentmondást nem tűrő hangon szólt:
-Márpedig hazaviszlek! Mi a csudát akarsz te ott annál az erdőnél? Veszélyes is lehet, látod, a lányt is hogy megtámadták... Nem vagyok hajlandó kivárni, hogy hátha holnap téged hoznak be olyan állapotban.

-Akkor márpedig kénytelen leszel velem jönni. Meg akarom nézni, mi van ott, van egy megérzésem. Emlékszel? A lány azt mondta, Samhain. Hallottál a... szertartásról? *Izgatottan kutatta Eric tekintetét, miközben egyre jobban vacogott, szóval remélte, könnyű lesz rábeszélnie, hogy menjenek oda.* Kérlek, csak egy negyed órára vigyél oda! Ígérem, utána hazamehetünk. Még fel is jöhetsz hozzám egy bögre kakaóra. *Elgondolkozott.* Jut is eszembe, te nem vagy ma éjjel ügyeletes?

-Behívattam Dr. Kenneth-et, hogy utánad rohangálhassak... Jó, elmegyünk az erdőhöz, körülnézel, aztán hazaviszlek. De a kocsitól nem mehetsz el! A szertartás meg csak egy babona, amit a nagyapám terjesztett még évtizedekkel ezelőtt, még egy fantasy-könyvet is kiadott róla... - Türelmetlenül dobolt a kormányon. - Na, pattanj be, még vissza kell mennem a kórházba azért. Még a végén kirúgnak miattad...

*Megkönnyebbülten ugrott be a kocsiba.*
-Eszméletlenül hálás vagyok. *Trillázta, és puszit nyomott Eric fejére.* -Menjünk. Egyébként pedig megjegyezném, hogy én határozottan nem tartom babonának a sztorit. Neked sem kéne így lenézned az ősöd emlékét.

Eric az égre nézett, de jobbnak látta, ha nem mond semmit, csak magában dúlva-fúlva a gázra lépett, és elhajtott az erdő felé...

Elképedve hallgatja az öreg meséjét. Mostmár biztosra veszi, hogy az élet űz vele csúfos tréfát, és nagyapja ismerőse őrült. Épp azon volt, hogy sarkon forduljon és George-ot faképnél hagyva hazafelé vegye az irányt, amikor megpillantotta a tetőn a különös alakokat.
- Azok meg mit csinálhatnak ott? Remélem nem akarnak leugrani, semmi kedvem tanúskodni...
Ahelyett, hogy a tetőn lévőket figyelte volna, inkább visszafordult az öreghez, és érdeklődést színlelve kérdezte:
- Na és hol is van pontosan az a kézirat és az a medál? A "tudás kápolnájában"?

- Hát ez elszaladt... - dünnyög maga elé, aztán visszasandít a tetőre - meg azok is. Remek.
Kíváncsian néz körbe az utcán, de mivel semmi érdekeset nem lát, ráérősen elindul hazafelé.
~ Őrült egy nap volt, erre jól fog esni az alvás. ~
Menet közben nem tudta kiverni a fejéből a hallottakat...