Sara Tobia

Név: Sara Tobia
Nem: nő
Faj: tündér
Kor: 22
Foglalkozás: cukrász

Jellemrajz: Sara Tobia nem véletlenül tündér, elvégre imád mosolyt csalni az emberek arcára. Lelke legmélyén azonban néha talál egy kis szomorúságot, főleg ha nagyon éhes, ilyenkor azonban belép a cukrászdájába, süt valamit, s ezzel rengeteg mosolyt csal az emberek arcára. Imád pörögni, aktív a hétköznapokban. Azonban hétvégén imád lustálkodni, ezen kívül rettentően pontatlan és szétszórt. Szereti maga körül a rendetlenséget, de örömet okoz neki a tisztogatás, rendrakás. Ezen kívül imádja a pezsgést maga körül, ha zajlik az élet. Hűségesen visszatérő vendégeinek életét imádja megismerni, néha talán bele is szeret szólni.

Külső: Apró termetű, szőke és kékszemű. Tipikusan „férfimágnes”, és ezt ki is használja. Ahogy a cukrászdájában nyüzsög, pezseg körülötte a levegő, és mintha ez látszódna is. Karcsú is, így bárhová, bármikor odapattanhat, néha egészen váratlanul. Könnyen befér a legkisebb helyre is, ezért szeretik a segítségét kérni, ha valahova be kell mászni, vagy gyorsan meg kell csinálni valamit.

Előtörténet: Sara Hexville-ben született, ott is nevelkedett.. Apja Sam Tobia, anyja Emilia. Apja bányász, anyja háztartásbeli. Sara késői gyerek, szülei jóval negyven fölött voltak, mikor született. Mikor Sara iskolába kezdett járni, feltűnt neki, milyen szívesen közelednek hozzá társai, ahogyan azt is, milyen szívesen okoz nekik örömöt. Egy napon édesapja nem tért haza, s kiderült, kirabolták, majd meggyilkolták. Sara elhatározta, minden erejével azon lesz, hogy örömöt okozzon az embereknek. Mivel akkor már sokat segített édesanyjának a konyhában, rájött, mennyire szeret sütögetni. A tortákból gyakran maradt, így bevitte az iskolába, s valahogyan mindig sikerült összes társával megosztani az ételt. Egyre többet akart örömet vinni mások életébe, ahogy közben egyre feljebb cseperedett. Tinédzserként az összes barátnőjének ő adott tanácsot, s meglepően jól érezte magát, miután azoknak mosoly jelent meg az arcán. Mint aki jóllakott.
Egy napon, ahogy a padláson kutatott régi edények után, talált egy naplót. Dédapja feljegyzéseit. Ahogyan azt olvasgatta, talált egy feljegyzést egy bizonyos szertartásról, és a sötét erőről, ami azon az éjjelen kiszabadult… amit a dédapja szabadított ki (többek közt). Félelmében elhajította a naplót, majd éjszaka elégette.
Ahogy telt-múlt az idő, igyekezte ezt elfelejteni, de közben az is egyre nyilvánvalóbb lett számára, milyen fontos neki az emberek mosolya, öröme, s talán ez már nem is annyira emberi. Édesanyja nem sokkal cukrászdája megnyitása után halt meg, szívinfarktusban, s ez a gyász még több erőt, lendületet adott neki az élethez.